Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember, 2016

Épületek

Kép
A Fehér Házra igen jó kilátást találtam egy irodaépület tetején. Csak úgy, az utcáról besétálva nem lett volna ilyen egyszerű a helyzet, mert minden épületben portaszolgálat működik, de minket Jane várt, aki korábban ebben az épületben dolgozott ügyvédként, és még most is megörültek neki. Jelenleg a másik parton él a családjával, San Diego-ban, de itt vannak a barátai, így egy házteteji pikniket szervezett. Nagyon meleg volt, de egy falatnyi árnyék mindenkinek jutott, és nagyon felkészült vendéglátás volt, kétfajta jeges gyümölcsös bóléval (vagy valami olyasmi, dinnyék úsztak benne, meg eprek a másikban...), és sajttál ami ha nem ettük volna meg, elolvadt volna. Jane szinte mindegyik barátja már a fiatal családos életszakaszba lépett, így ott totyogtak a tetőn az aprónépek is. Nagyon aranyosak voltak, egy Benetton reklámfilm castingon mindet beválasztanám a kampányba. (Nem egy veszélyes helyszín, kanapék meg napernyők jelentenek egyedül botlásveszélyt, nekem is tetszene egy ilyen mu

Kis találkozások

Kép
Érdekes hely ez a város. Mindenki megfordul benne úgy tűnik. Az  instagramom  szorgos nézegetése közepette, észrevettem hogy egy régi zenés (és emellett régizenés) barátom itt van Washingtonban. Veronikát már 4 éve nem láttam mert Svájcban él, de most a másik felén a világnak kézenfekvő volt hogy találkozzunk. Miatta mentem először Georgetown-ba, és ez a városrész rögtön a kedvencemmé vált. Elmentünk egy híres cupcake boltba, de úgy látszik a kiszállítás a fő profiljuk, mert bent csak 3 asztalka volt, és mind foglalt. Így a parkban kávéztunk és sütiztünk, trópusi melegben természetesen. Ilyen gusztusos kis étkek,egy baj van velük hogy hamar elfogynak. Az enyém karamell sajttortás, a másik pedig kókusz és még valami, de ezt én nem tudom mert a sajátommal voltam maximálisan elfoglalva. Veronikának ez volt az utolsó napja itt,indult a repülője kora délután, de nagyon jó volt ennyi idő után látni őt. :) Ha mar Georgetown-ban voltam, jól körülnéztem, de akadt egy nálam is jobb

Első napjaim Amerikában

Kép
 Erikával szépen összeöltöztünk magyarba' :) Itt találkoztunk először, a Természettudományi Múzeum bejáratánál. Erika a KCSP-s elődöm, s úgy tűnik működik köztünk a szinkronicitás, mert össze sem kellett beszélnünk ehhez a csodás színkombinációhoz. És mint kiderült, már hallott engem énekelni Maria Teresa Uribe osztálykoncertjein, Budapesten. De nem is ez a leghihetetlenebb "kicsiavilág" történetem, majd hamarosan arról is beszámolok. Egyébként korábban a repülőutamról is beszámoltam kisbabával (nagyon szépen viselkedett), elfüggönyözött arab asszonyokkal a határon (hála nekik mehettem a gyorsított sávba :D ), de mindez a bejegyzés megsemmisült, majd később még megírom ismét a memoárjaimban, ha tényleg annyira érdekes. Ilyen csodás élő pillangók repkednek bent a múzeum lepkeházában, nagyon kell figyelni a stopposokra, mert hajlamosak kiszökni a kis dzsungelükből, egy-egy látogató színes ruhájára akaszkodva. Nem tudják hogy a benzingőzös város nem egy trópusi lep