Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2016

Mindennapok

Kép
A sűrű október végén most megint több szabadidőm van. Október 23-án még 3 helyszínen énekeltem, ami azért volt izgalmas mert az első esemény DC-ben volt, aztán kirobogtam Germantownba (4O perc) és aztán vissza DC-be a nagykövetségre. Mindezen események között volt 1-1 órám eljutni a célba, de szerencsére nem volt túl nagy forgalom azon a vasárnap. A Nagykövetség egy jó találkozási pont volt, mert minden magyarsághoz kötődő ember arra járt aznap és ott jöttem rá, hogy mennyi ismerősöm van már különböző helyekről. Ilyen stílusos piros-fehér-zöld párnák voltak a kinti részen az ünnepi fogadáson.   Még a nagy ünnepség előtt volt egy magyar állampolgársági eskütétel, az egy zártkörű pici rendezvény volt, mégis ott szorult el igazán a szívem, pozitív értelemben. Három erdélyi származású magyar kapta meg az állampolgárságot. Köztük egy idősebb úriember, aki megkönnyezte, mikor a kezébe került az oklevél. Azt mondta szégyelli magát, hiszen férfiak ne sírjanak, de hát ezt el sem hiszi, oly

Rendezvények

Kép
Hétvégén már elkezdődött az ötvenhatos rendezvények sorozata. Már korábban is volt egy Taste of Hungary borvacsora, kiállítás, és filmvetítések, de a fő attrakciók október 16-ra voltak ütemezve a Nagykövetség tájékán. Egy új szobrot avattak  fel a városban, ami a "Pesti srác" nevet viseli. A helyszín pedig a leendő követségi épület előtti kis tér. Az új Nagykövetség valójában jóval patinásabb kúria lesz mint a "régi", ami a  hetvenes évek szocreál balatoni luxusát idézi. Hát akkor épült, és akkoriban tényleg az képviselte Magyarországot, de az idők változnak. Ami pozitívum a régiben, hogy egy gyönyörű park mellett áll, közel az erdőhöz, mégis a városban. (Washingtonban sokkal több zöldterület van mint amit én megszoktam egy városban, meg persze fővárosi őzek és mókusok.) De mostantól kezdve a Fehér Ház lesz közelebb, ami nem elhanyagolható szempont egy diplomáciai intézménynél. Ezen a képen rajtam kívül látszik a fess enteriőr is. Ilyen szép a tárgyalóterem

Utcazene

Kép
A hétvégém nagyon mozgalmas volt, majd arról is írok,lehetőleg minél hamarabb, aktualitását nem elveszítve.  Például mindenfelé himnuszt énekeltem és még kántorkodtam is életemben először.  De addig is sétáljatok velem Washingtonban, olyan szépen süt a nap :) Itt kezdődik az egyperces korzózás.

Ételek

Kép
Annyi mindent megkóstoltam már itt, hogy ideje egy külön bejegyzést szentelni az ételeknek. Ezt persze sok fényképpel tudom megmutatni igazán. Kezdem az amerikai ételekkel, bár azokból igazán keveset eszem egyébként mert: a)  már ránézésre is ijesztően egészségtelennek néznek ki. b)  annyi "házikosztos" családi étkezésen veszek részt szerencsére. Azért az ilyen cupcake sütik mindig kihozzák a gyermeki oldalamat, nem is beszélve a palacsinta reggelikről. Bár 3 falat után jól is lehet lakni vele, főleg hogy a köret hozzá rántotta, törtburgonya és bacon... Általában ilyen izgalmasabb küllemű dolgokat eszem, bár nem tudnám mindenről pontosan megmondani, hogy micsoda.De lehet jobb is így. Ez a legjobb taktika ("nem kérdez-kóstol") amit kifejlesztettem az évek folyamán. Így mindenből egy kicsit veszek és ami ízlik, annak duplázom a mennyiségét. Ha ránézésre választanék, sok jóból kimaradtam volna. :) A bal szélen a csípős paprika és szárított mini

Texas

Kép
Nemrég jártam Texasban is. Nem tartott sokáig, csak egy hétvége volt. Pont mire itt Washingtonban megjött az ősz, akkor repültem, és Texasban megint az a párás meleg fogadott, ami itt is volt szeptember elején. Az idő szűkében nem sok mindent néztem meg, ami a legérdekesebb, az hogy egy buddhista faluban szálltam meg. Itt lakik a barátom anyukája. Elsőre furcsa, de mikor másodszor belegondol az ember, akkor szerintem a legjobb amit el lehet képzelni. A közösség nagy része régről ismeri egymást, D.C. környékén éltek és dolgoztak, barátok voltak, közös érdeklődéssel. Mire nyugdíjasok lettek, elhatározták, hogy közösen vesznek egy nagy birtokot, amire mindenki épít egy házat. Texas ideális, mert sosincs hideg (bár szerintem túl sok a mérgező állat...) Itt egy tó körül élnek (kb. harmincan), meghívtak egy "Mestert" hogy tanítsa őket, és a napjuk így tanulással, elmélkedéssel, meditációval és közösségi munkával telik. Én is beszálltam kertészkedni,és egy éppen távol lévő csalá

Állatok

Kép
 Ami nagyon érdekes itt, az a természet közelsége. A kertekbe teljesen természetes, hogy bemászkálnak az őzek vagy szarvasok, megdézsmálják a bokrokat, és a mókusok is nagyon átlagos látványnak számítanak. Ez a kép, ahol a szarvas néz, csak 5 perc sétára van a háztól ahol lakom. Azon a kis sétaösvényen máris a  Cuha-patak völgyében  érezhetem magam. Csak sokkal kevésbé félnek a "vadak" az embertől.  De még szürreálisabb, mikor az utcán grasszálnak. Nincs természetes ellenségük, csak a terepjárók. Este nagyon óvatosan vezetek mert minden bokorban meglapulhat egy őz. De még így is a legjobb este vezetni, mert akkor legalább mások nem vezetnek, mivel itt nem adják szigorúan a jogosítványt. És a terepjárós türelmetlen/figyelmetlen/ázsiai/fekete/fehér gépjárművezetők még az őzeknél is nagyobb galibát tudnak okozni.  Mókus a fővárosból. Még a pisztáciát is elveszik az ember kezéből, de annyira nem kísérletezek ezzel, amióta rájöttem hogy ugyanolyan bolhásak lehetn