Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2017

December

Kép
Szeretem az adventi időszakot. Idén mondjuk pont rövidebb mint általában, de nem baj, mert a karácsony a legjobb dolog decemberben. És még nem nekem kell a háztartást üzemeltetni, ilyenkor a szüleimnél töltöm a Szentestét. Úgyhogy elég kényelmes így ünnepelni.  A korábbi hetekben énekeltem koncerten a Simpliccissimus tagjaiból álló zenészekkel, Vivaldi és Purcell dalokat. Később még lesz velük egy izgalmas projektem, márciusban Purcell: Dido és Aeneas operájában fogok énekelni. Már alig van jegy a Müpában  az előadásra, úgyhogy érdemes most foglalni a Szerelmes királynő című darabra.  Nemrég a Hétvégi belépő vendége is voltam, itt  meg is lehet nézni a videót.  2 Kodály dalt énekeltem Tálos Viviennel (ez mindig olyan bonyolult- ha zenész lennék, mondhatnám "játszottunk" de ilyenkor az "énekeltem és Vivien pedig zongorázott" a pontosabb kifejezés...)  Már nyolcra ott kellett lenni a stúdióban, szóval a tévé kemény műfaj :D A sminkesek azt mondták, hogy nekik

Koncert, bál és hálaadás Clevelandben

Kép
Mielőtt elhalványodna az emléke, gyorsan írok Clevelandről is. Ez volt a mostani utamnak a fő állomása. Tavaly már jártam itt, erről az élményeket a  blogomon el is lehet olvasni.  Igazából az volt az idei meghívás előszobája, mert akkor már hallottak énekelni a magyar kongresszus szervezői. Nagyon jó volt visszatérni. Idén a magyar zenén volt a hangsúly, azon belül pedig leginkább Kodály Zoltán munkásságán. A zongorista partnerem Detroitból érkezett, így csak röviddel a koncert előtt találkoztunk először. Persze ezt megelőzte egy hosszú levelezés, kotta egyeztetés, programválasztás. De mindketten külön készültünk fel. Szerencsére egy nagyon szimpatikus, csupaszív ember Balla Zsuzsi, így nem volt gond az egymásra hangolódással. (Mert persze amint találkoztunk, belevetettük magunkat a próbákba.) A közönség nagyon befogadó volt, jól vették még a modernebb, kevésbé harmonikus dalokat is, de ezek mellé népdalt és zongoramuzsikát is csempésztünk. Másnap délelőtt besegítettem (ének

Koncert és Broadway New Yorkban

Kép
Ez a mókus nem tanulta meg hogy fotózás előtt ajánlott megállapodni, így némi bosszúsággal viseltetett irántam, mert nem volt nálam semmi ehető. Bár jobb is nem etetni a városi vadakat, ezt a metróban vicces plakátokkal is nyomatékosítják valahogy így: "Egy igazi New Yorker tudja hol egyen jót. A városi mókusok/mosómedvék is. Kérjük ne etesd őket." Éppen útban voltam Monica egyeteme felé, ahol este a diákok koncertet adtak. Vagyis a mellettük lévő hatalmas episzkopális templomban volt az esemény. Kalandos utakon találtam meg az odavezető utat, egyszer rossz állomáson merészkedtem ki a felszínre, de inkább visszamenekültem a metróba, minthogy átvágjak a Google maps által ajánlott harlemi No-go zónán. :D Nem volt annyira vészes, csak totál tanácstalanul a telefon képernyőjére meredve úgy éreztem, hogy még a budai Várban is elsőszámú célpontja lennék egy odatévedt zsebesnek. Ekkor azt is éreztem hogy valaki követ, ezért csak az utolsó pillanatban szálltam fel az érkező met

The Cloisters

Kép
Erről a helyről korábban már hallottam Szilvay Gergő  jóvoltából, és végül én is megnéztem. Majdnem elfelejtettem, mert nem tartozik a mainstream "kötelezőlátni" múzeumok közé, de Laura (New Yorkban élő brazil-magyar lány) szerencsére megemlítette, hogy ősszel nagyon szép a körülötte lévő park. A múzeumba önkéntes alapú a jegyár, akár 1 dollárért is bemehetünk, de persze ahhoz   pofa  "eltökélt spórolási szándék" kell, úgyhogy én inkább 10 dollárt fizettem, ami egyébként az ajánlott diákjegy.  A Cloisters a Met múzeumokhoz tartozik, úgyhogy ezzel a jeggyel aznap még több helyre is be lehet menni, de a másik két múzeum odébb van. Ez messzebb esik a belvárostól, azért is engedheti meg magának, hogy szép parkja legyen, békéje és középkori stílusban épült épülete.  Egyébként eredeti kolostorromokból építették fel az épületet, Franciaországban már úgysem volt divat katolikus temlomokat renoválni, így eladták a köveket az amerikaiaknak.  Ennek hála, hi

Michelin csillagok

Kép
Második napomon szerettem volna kipróbálni egy ínycsiklandozó éttermet, amire tavaly már nem jutott idő.  Travellina  blogján, nagyon sok hasznos információ van New York minden szegletéről. Valamiért engem az ételes fejezet fogott meg leginkább, és a képeit elnézve én is ki szerettem volna próbálni Jean Georges éttermét. A séfnek 3 Michelin csillaga is van, én bejelentkezés nélkül, korai ebédidőben érkeztem (a reggelit kihagyva már éhes voltam), és viszonylag hamar kaptam egy szabad asztalt. Amíg a soromra vártam, a Trump Tower lobbijába irányítottak.  (Ebben az épületben van az étterem is, én a Nougatine nevű részében voltam.) Érdekes volt a hotelben Prada táskás néni mellett ücsörögni, meg aztán jött egy Balenciaga tornacipős, melegítős orosz nő is, az elmaradhatatlan pomerániai törpespiccel a karján. Több megfigyelésre nem jutott időm, mert máris kijött értem egy hostess, aki a helyemre kísért. Ebédidőben 3 fogásos menüt lehet rendelni, 34 dollár volt, ami New Yorkban nagyon jónak

New York megint

Kép
New Yorkban pontosan egy évvel ezelőtt novemberben jártam először, ami aztán több blog bejegyzést is generált. Attól tartok most sem fogom tudni összefoglalni tömören, így fejezetekre bontom a kalandjaimat.  Ami különbség volt a legutóbbi kiránduláshoz képest, hogy most több időm volt és nem először jártam itt, így a "kötelező" helyszínek annyira nem nyomasztottak, nem kellett rohannom egyik helyről a másikra. Idén kimaradt a Brooklyn híd például, de arról  tavaly már írtam. Washingtonból indultam (ami kb. 5 óra busszal), és első nap egy barátnőmnél szálltam meg aki Harlem Central Parkhoz nagyon közel eső részén lakik. Sajnos egész nap dolga volt, így hiába érkeztem meg délután, a gurulós kisbőröndömtől nem tudtam megszabadulni késő estig. Így legalább érzékenyítettem magam a város akadálymentességét illetően, és hát még New York is messze van a tökéletestől. Pár óra alatt izomlázam lett a metrós lépcsőn fel-le mászkálástól meg az útpadkán átemelésektől. Egy amerikai

Visszatérés Washingtonba, reptéri horror :)

Kép
Nem is volt olyan egyszerű. Jó, a 10 órás repülőútra már fel voltam készülve, de a reptéren a határőrök mindig meg tudnak lepni. Már fel voltam készülve rá, hogy sosem kedvesek, és valamiért mindig egy kisebbségi ellenőrt fogok ki, akinek pont rossz napja van, és burkolt unszimpátiával viseltet az elnyomó fehérek ellen. (De azért még így is százszor könnyebb a helyzetem, mintha arab lennék... ) A mellettem lévő sor jól haladt, ott kb 3 perc jutott egy ember kikérdezésére. Az előttem lévő lányt (szintén valami germán típus ránézésre), már elküldte a "gyanús esetek szobába", aztán jöttem én, és szintén erre sorra jutottam. Azt nem is tudom mit csinálnék ha nem tudnék angolul, mert azt teljesen természetesnek veszik hogy minden idelátogató turista perfekt beszéli a nyelvüket és mindent elmesél az életéről. Szóval most először láttam a "kitoloncolós szobát", (az útlevelem el is vették az ajtóban), de szerencsére ott már átengedtek és a az útlevelem visszakaptam. Meg ke

Ausztria, Pöllau vidéke

Kép
Múlt héten kihasználva a csodálatos vénasszonyok nyarát Ausztriába utaztunk. Ausztria mindig hangulatos, ez most sem volt másképp. De talán ez a meleg és barátságos őszi nap még különlegesebb volt mint a nyári kiruccanások. A fák élénk színei, a meleg napsugarak és a kellemes szellő olyan idillivé tették a napot, hogy majdnem én is dalszerző lettem általa. Nem csoda hogy ennyi jó zeneszerzőt kitermelt ez az ország. Most különben is benne vagyok Brahms és Schubert világában, hamarosan többet is elárulok a közelgő énekes tervekről. Egyébként Szombathelyhez közeli kisvárosokba mentünk,  körülbelül egy órás autóúttal oda is értünk.     Pöllauban először a völgyben elhelyezkedő kastélyt, kolostort és templomot néztük meg. Az épületegyüttesben most zeneiskola, helyi klubok és turisztikai központ kap helyet. Rengeteg brosúrával, koncertprogrammal, kirándulási ötletekkel várják az odatévedő turistát.  Mi csak andalogni akartunk, erre is tökéletes volt a helyszín. Egy par

Templomok és éneklések

Kép
Az elmúlt egy hétben háromszor is énekeltem különböző templomokban. Először múlt héten Budán, ahol egy barátnőmnek volt esküvője. Nagyon meghitt szertartás volt, sok zenével. A barátok egy kórusművet megtanultak, és így köszöntötték a házasulandókat, valamint hangszeres játék is volt a templomban. Engem egy vonósnégyes kísért, és a gyűrűhúzás utáni pillanatokban a Panis angelicust énekeltem. Az idő is kegyes volt, mert délután még a nap is sütött, majd amint benti program kezdődött este, az eső is rákezdett. Kétszeres áldás. H. és A. a Kaukázus hegyeiben ismerték meg egymást, és érezni a kapcsolatunkban is hogy egy ilyen környezetben fogant- : sziklára van építve. (Az esküvői képet a Just Stay Natural fotózta róluk.) A lakodalom rész is jól sikerült, én a főleg győri bohém és művészlelkekből álló asztalnál kaptam helyet, élveztem is a társalgást, és szerencsére a vacsora alatt tangóharmonikán játszott egy zenész, és hangosítás nélkül.Szépen is játszott, de ami még boldogabbá tet

Szomszédos kiruccanások/ Szabadka

Kép
Nemrégiben Szabadkán jártam. Meglepett a szépsége, mivel egy szinte érintetlen szecessziós belvárossal büszkélkedhet a város. Sok szép barokk magyar városkában jártam, de szinte mindig a város leglátványosabb helyén egy otromba szocreál betontömb éktelenkedik. Erre talán a legérzékletesebb példa az egyik kedvenc helyem, Győr, ami még így is szép, de nem ad hozzá a szépségéhez a Városházával szemben lévő hajdani megyei tanácsépület, egyenesen a hetvenes évekből. Vagy a Baross utcai Meki épülete...  Apropó a szabadkai McDonalds egy szecessziós épületben kapott helyet, színes ablakok, különleges csillárok teszik a helyet hangulatossá, ha nem lenne sültkrumpliszag, el is felejteném hogy hol vagyok. Jó kérdés hogy egy stílusos kávézó nem lenne-e adekvátabb, de így viszont nagyobb tömegek be mernek menni és megcsodálhatják az építészetet. Talán az a szerencséje Szabadkának, hogy nem volt akkoriban pénz a fejlesztésre, amikor el tudták volna rontani :) Most azt láttam, hogy folyam

Firenze

Kép
Ahogy elkezdődött szeptember, még egyszer visszanéztem a legutóbbi, eseménydús hónapomra. Toszkána egy kis drágakő lesz az emlékeim kincsestárában. A sok zene mellett, a szép táj és az új barátok tették felejthetetlenné. Mondjuk az elképesztő hőség megnehezítette az éneklést, de növelte az állóképességünket. A reggeli jógák erőssé tettek, először izomlázként éreztem a hatást, de a 3 hét folyamán aztán a foglalkozás utáni lecsendesült elme és valódi izmok tettek még lelkesebbé. Kint gyakoroltunk, kora reggel, még a nagy meleg előtt. A második héttől már azt éreztem, több energiát kapok általa mint amennyit fizikailag beletettem. Szóval jó ötlet volt egy ilyen programot is beleilleszteni az énektanulásba. Azért hétvégén volt szabadidőnk is, és egyszer még 30 fok alá is süllyedt a hőmérséklet, így elbuszoztam pár énekes lánnyal Firenzébe. Kacskaringós utakon kb. 40 perces út volt. Az érdekessége az volt, hogy jegy nélkül utaztunk, de ez legkevésbé sem érdekelte a buszsofőrt. (Elvileg egy