Gyerekprogram 2. New Brunswick


A hétvégén New Brunswickban jártam. A magyar cserkészek minden évben megrendezett Kodály-hétvégéjére mentem. Népdaltanítással segítettem be a csoportnak. Minden évben van egy téma amiről tanulnak a gyerekek, idén a pünkösd volt az. Ezért a lányok közben piros pántlikát, a fiúk pedig rózsás kalapot készítettek. Nagyon profi darabok lettek!
 Én a 7-9 éves korosztállyal voltam, aranyosak voltak, de ennyi gyereket foglalkoztatni egész nap (több mint 30-an voltak ebben a csoportban), nem kis feladat. Szerencsére Kati jóval tapasztaltabb nálam, és ő volt a vezető, valamint sok gimnazista őrsvezető is besegített. Összesen 120 gyerek vett részt a programon, és mindannyin szépen beszélnek és értenek magyarul. Szóval ez egy jó alkalom hogy ne csak a családban használják ezt a nyelvet, hanem barátokat is gyűjtsenek.

A magyar közösségnek van egy hatalmas közösségi háza, bálterem is van benne, ott elfértünk. Esténként matracokon ott is aludtunk. Úgyhogy tényleg intenzív együtt töltött idő volt. Mobiltelefonozni nem is volt időm, de jó is az :)
Találkoztam és beszélgettem Veronikával, Sárival és Mikolttal, akik szintén KCSP ösztöndíjasok. Jó volt látni őket.

Készítettem pár portrét, kísérletezve az új kamerámmal. Jó dolog fényképezni, szeretek is, de mondjuk ennél sokkal több képet nem tudtam csinálni, mert mindig szükség volt a kezeimre .

Itt Ádám bujkál a kalap mögött amit ő készített. Később ő lett a legénypróba pünkösdi királya is, nagyon büszke volt erre a címre.

Viola neve igazán illett a Kodály napokhoz, végülis virágnak és brácsának is értelmezhető.
Kamilla és Ella New Jersey államban élnek. Nagyon szép hangjuk volt, ők kihallatszódtak a kórusunkból. Vasárnap amikor a szülők is jöttek, mind a 4 korosztály tartott egy bemutató előadást.
Ők pedig washingtoni lánykák, Abigél és Hanna. Cserfesek és talpraesettek.
Alattuk lévő képen Adrián mézeskalácsot majszol. És az a gyönyörű (matyó?) templomajtó a magyar Szent László templom bejárata. Oda is elmentünk misére. Nagyon tartalmas hétvége volt, jól elfáradtam, de közben teljesen kigyógyultam a náthámból (jót tett hogy kikeltem az ágyból, a szó szoros értelmében is - nem volt ágyam 2 napig) és feltöltődtem pozitív energiával. Úgyhogy ez a párás-álmos esős idő ami itt van meg sem kottyan többé.
 
A végére pedig egy vicces tapasztalat. Sosem értettem azt a pár éve futó fejfájáscsillapító reklámot, ahol iskolás gyerekek együtt zenélnek és a tanárnőnek be kell vennie egy tablettát. Hát most volt lehetőségem átérezni, milyen egész nap negyed és kisszekund súrlódásokkal hallgatni a Süss fel nap dalt furulyán. Akik most kezdték, folyton bele akartak fújni a hangszerbe, így a fejükre kellett tenni a furulyát amikor a tanár beszélt :) Volt egy rövid Skype hívásom otthonról, és anya csak 2 percig hallgatta a háttérben gyakorlókat és kérdezte: Te ezek a gyerekek a levegőt is furulyán keresztül veszik? Amúgy a végére megtanult mindenki 1-1 dalt, de nagy türelem és jó szív kell a kisgyerekek zenetanításához!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

Gent

Párizs