Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2017

Egy délután DC-ben

Kép
 Az elmúlt pár hétben vagy háromszor is jártam az állatkertben. Ez a szép időnek is köszönhető, illetve dolgom is volt a városban, így összekötöttem a két programot. Ő itt egy armadillo. Szerencsém volt hogy ilyen aktív volt, alig lehetett lefotózni, mert fel-le rohangászott. Várta már az etetést, láttam hogy a gondozók már készülődtek. Olyan érdekes állat, kicsit aranyos, kicsit olyan mint egy féreg és kicsit egy tökre is hasonlít. Az az elképesztő hogy Texasban szabadon kószálnak. Washingtonban csak a terráriumban, de így némiképp könnyebb őket megfigyelni.  A Hirschhorn Gallery-ben is jártam, itt modern művészeti installációk vannak. A bejáratnál egy ilyen orchidea fal fogadott, a képernyőkön pedig gyorsított üzemmódban pattannak ki a bimbókból a virágok. Közben az utcán ugyanez virtuális segédeszköz nélkül tapasztalható, már olyan tavasz illat kezd lenni, fűszeres föld, és friss életszagú minden. De most főleg benti képeket fogok mutatni.  Ilyen érdekességek vannak a k

Dallas-városnézés

Kép
 A képen egy magyar templom látható. Még a háború után kimenekült magyar papok alapították. Mára főleg amerikai szerzetesek lakják a kolostort, és néhány idős magyar pap. A bélapátfalvi ciszterci kolostor ihlette a templomhajót. Kőből van, és ugyan modern, mégis tetszik. Főleg hogy itt az Egyesült Államokban ritka, hogy ilyen igényes alapanyagokkal dolgozzanak. Általában minden ház deszkából van összetákolva. Hogy hihetőbb legyen, le is fényképeztem egy épülő házat. (Persze az amerikaiak csodálkoznak rajta, hogy én ilyet még szinte sosem láttam Magyarországon.)  Először felépítik ilyen falemezekből, aztán díszítésként ráteszik a köveket is. Szóval a decens kőház is csak illúzió. Egyébként az elkészült házak nagyon szépek belülről, de azért érdekes hogy egy olyan államban (például Texas) ahol a tornádó nem ritka dolog, így mernek építkezni.  Azért a város belsejében ott vannak a "kötelező felhőkarcolók". Egy irodakomplexumba is benéztünk, a nyári hőség mia

Magyar mulatság Dallasban

Kép
Hát ilyen is van :) Ez volt a fő motivációja a texasi útnak. Az ottani magyarok hívtak meg minket, hogy színesítsük az éves magyar farsangi báljukat.  Szerették volna, hogy valami magyar kulturális vonal is társuljon a rendezvényhez, így talált ránk Éva novemberben Washingtonban. A tervből valóság lett, és a Kata, Csenge, Gergő négyesfogattal összeraktunk egy érdekes programot. Még egy flashmob is kialakult, mert annyira lelkesek voltak a helyiek, hogy tanácsot kértek egy dalhoz amit az asztaloktól felállva elénekeltek meglepetésszerűen. Kata és Gergő táncolt, Csenge néprajzi kiegészítéssel konferált, én pedig énekeltem. A végén egy táncház is született magyarbődi tánctanítással, nagyon hálásak voltak az emberek és jól is táncoltak. Ami még egy érdekes momentum,  találkoztam anyukám általános iskolai osztálytársával, aki ugyanúgy Nyergesújfalun nőtt fel. Még egy közös zenekaruk is volt egy kis ideig. Azóta itt él Dallasban.Kicsi a világ, sokszor elhangzik, de milyen igaz.

Fort Worth

Kép
Dallas környékén még meg lehet tapasztalni a régi cowboy-western életérzést. Fort Worth történelmi részébe látogattunk el. Egy kissé "Szentendre hangulata" van: több turista fotózza a marhákat mint amennyi állat elvonul az úttesten. És sok az ajándékbolt veszkócsizmákkal és kalapokkal is. Kedves magyar házigazdánk Éva vezetett körbe minket a helyen, megnéztük a legnagyobb country bárt, ettünk egy tipikus texasi BBQ House-ban, és egy igazi rodeóra is beültünk. Egészen izgalmas volt, és nem sokan tudták kiülni a bikákat 8 másodpercig. Aztán volt lovas hordókerülés, ez úgy láttam itt a  lányok sportága. A legfurcsább versenyszám a kisboci lasszózás, el kell fogni lóról a menekülő állatot és aztán leugrani és összekötözni a lábait. Ekkor áll meg a stopper. Ha a borjú elfut az első lasszózás elől, akkor ő nyert, nincs 2x próbálkozás. Én inkább a borjaknak drukkoltam, de érdekes volt megfigyelni a "pszichológiai tömeghatást", magamon és másokon is. Ez

Tavasz a télben

Kép
Texasban gyönyörű a január. Az itt élő emberek inkább elviselik az elviselhetetlen nyarat (pára és forróság), de cserébe télen a legszebb, legkellemesebb időjárás az övék. Nálunk májusban van ilyen időjárás Magyarországon. A napfényre és D-vitaminra kiéhezett szervezetem nem győzött minden percet kint tölteni a szabadban. Először Bing anyukájához mentünk, aki egy békés tó partján lakik, erről a helyről  itt már bővebben is írtam. Most ki tudtam használni a kerti edzőparkot is, bár lehet én vagyok az első ember aki ezt használta a legutóbbi látogatásom óta. Kissé belepte az erdő pora. Sok kiépített ösvény van a fák között, ahol el lehet merülni a magányban, és érzékelni a csendes odafigyelés erejét. Míg ott voltam, bevezettem, hogy reggel ébredés után, mielőtt a telefonhoz nyúlnék az időt ellenőrizendő (majd ezzel együtt beránt a Telefonvilág, a kommentek, levelek és értesítések áradata), inkább egy pár jógagyakorlatot végzek. Sokkal frissebb reggeleim lettek, és éb