Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: március, 2017

Florida, Daytona Beach

Kép
 Hurrá! Itt a nyár. Legalábbis Floridában mindig közel nyári idő van. Erről személyesen is meggyőződhettem, a múlt hétvégét ott töltöttem el a "Napfényes államban". Daytona Beach-en, egy magyar fesztiválon énekeltem. Több magyar vonatkozású esemény is volt ezen a hétvégén, mert Tvrtko is tartott előadást szombaton, aztán a vasárnapi magyar nap követte ezt. A szombati előadás a tengerre néző Marriott hotelben zajlott,  profi volt a szervezés is. Mivel az előkészületekkor már ott voltam, találkoztam Tvrtkoval, aki meglepődött hogy ott lát. Washingtonban már hallott énekelni. Ezért gyorsan beillesztette az estjébe, hogy a végén énekeljek. Nem készültem előre erre szombaton, előtte még a strandon voltam. Kiráztam a homokot a ruhámból, összefogtam a hajam... Szerencsére a táskámban volt egy korrektor és egy piros szájkontúr-ceruza. Ebből oldottam meg a "fellépős sminkem" az estére. Kifestettem a szám, aztán onnan letörölve egy kis pirosat, arcpír gyanánt magam

Az elveszett tavasz margójára

Kép
Nehéz elképzelni most, de 3 héttel ezelőtt még ilyen lenge ruhában örültem az ébredező gyümölcsfáknak. (Azóta hó esett és mínusz fokok vannak, szegény fák, nem is volt kedvem lefotózni..) A képen egy meghallgatás után vagyok, és az arborétumban kötöttem ki levezetésként. Az éneklés jól sikerült, egyetemi felvételi volt, és fel is vettek. Ez azonban nem jelenti azt hogy itt is maradnék. Elég sok bürokrácia tornyosul elém ezzel kapcsolatban. És a tandíj alól senki sem élvez kivételt, hacsaknem már jóval korábban ösztöndíjra pályázik az ember, de én erre nem gondoltam. Inkább kalandvágy vezérelt a felvételinél. És a görcsös akarás nélkül jobban is mennek a dolgok. Egyébként nemrég megint a kezembe akadt ez a régebbi New York Times  cikk, ami lényegében az intézményesített énekoktatás ellen szólal fel, farmgazdasághoz hasonlítva az iskolákat, ahol mindenkit ugyanazon keretek közé akarnak belepasszírozni. És ez az uniformizálás nem színpadi embereket teremt. A cikket több mint 10 éve í

Mindenki (iskolás emlékei)

Kép
Most sok írás született a Mindenki film kapcsán, és egészen megdöbbentő hogy mindenkinek van egy hasonló élménye az általános iskolából. Ezek szerint nem most romlott el a rendszer, hanem a mai gyerekek már nem úgy funkcionálnak a bevett régi zsarolásokra mint 10-20 évvel ezelőtt. A gyerekek hirtelen sokkal modernebbé váltak, és nem tudja őket lekötni az iskolai feladatok nagy része. Tesznek a Pisa tesztekre és a fenyegetésekre. Mikor én kezdtem az iskolát (2000-es évek eleje), még a bútorok, és az udvari játékok is ugyanazok voltak mint a filmben. És a tanárok egy része sem volt modernebb. De az én történetem pont az ellenkezője a filmbelinek, hiszen én voltam már az óvodában is az Énekes gyerek, az anyáknapi műsor központja. Voltak felnőttek akik nagyon szerettek és volt olyan is aki ki nem állhatott, de gyerekként ezt nehéz megérteni. Mikor bekerültem az iskolába, nagyjából együtt maradtunk a csoportommal. Elsős koromban elindítottak egy énekversenyen, megnyertem az iskolai for