Hazautazásom kalandos története
Az első hír: hazaértem. De ez nem volt annyira zökkenőmentes, mint az elsőre gondoltam. Persze arra számítottam, hogy egy hosszabb repülőút vár, egy bostoni és egy koppenhágai átszállással, de hát ahogy mondani szokás, ember tervez, Isten végez. A Washingtonból Bostonba tartó rövid (kb. egy órás) járatot nem indították el, csak 3 órás késéssel. Azt mondták Bostonban vihar van, nem lehet repülni, ki kell várni a végét. Ugyanaz a történet megismétlődött a Jetblue légitársasággal, mint mikor Orlando-ból utaztam Washingtonba, hogy csak vártunk és vártunk, és sosem azt mondták hogy: Elnézést, de legalább 2 órát késünk. Ehelyett csak szomorú és "nagyonm egértjükaproblémátdesajnosnemfizetünkkártérítést" hangon azt jelentették be, hogy 30 perc múlva meg tudják mondani, hogy mennyi idő múlva fog elindulni a repülőgép...aztán még 30 perc... majd 1 óra..... Hát ez a bizonytalanság a legidegőrlőbb. De most a tetejébe nem csak egy belföldi hazarepülés várt, hanem egy interkontinentál