Mielőtt hazamennék

Éppen pakolom a bőröndömet, és próbálom beletenni az év összes emlékezetes pillanatát is. Gyorsan eltelt az ösztöndíjam ideje, de ha visszagondolok, annyi kalandban, élményben és örömben volt részem, hogy akár 3 évre is elegendő lenne. 
A tárgyakon kívül nagyon sok szívmelengető tapasztalattal is gazdagabb lettem. Legszívesebb beletenném a bőröndömbe a washingtoni gyerekek nevetését, és ahogyan szépen énekelnek, körben leülve, közben persze egymás közt kuncogva... Egy csipetnyi gyerekkort is hazaviszek. Hazavinném az otthoni magyaroknak az amerikai magyarok lelkesedését, és optimizmusát. A Magyarországért érzett feltétel nélküli szeretetüket. Tudom, hogy a mindennapi gondok és minden témában két részre szakadás megnehezíti az otthoniaknak ezt, de a hely ahonnan származunk, mindig ugyanolyan egyedülálló és megismételhetetlen hely marad. A Dunakanyar, a Balaton-felvidék elvénült Csipkerózsika vulkánjai, a finom szőlő és bor ami megterem rajta, a népzenénk, Budapest, Győr, Pécs, hogy csak az én kedvenceimet emeljem ki. 
Már a gondolataim kezdenek hazamenni, de azért gyorsan visszakanyarodom Washingtonba. Úgy érzem, hogy itt mindenki befogadott. Szerencsés helyszínen tölthettem az időmet, ezt tudom, és nagyon hálás is vagyok érte. De köszönöm az ohioi, texasi és floridai magyaroknak is a meghívást, így még többet láttam Amerikából. És nagyon hálás vagyok az itt megismert zenei mentoraimnak is az egész éves odafigyelő munkájukért. Jó volt a Kennedy Centerbe menni énekórára, és a színfalak mögül nézni a Madama Butterfly-t. 
Ha hazamegyek, ugyan a bőröndömbe csak a tárgyakat tudom beletenni, de súlytalan és mégis sokkal értékesebb csomagként velem jönnek a zenék amiket tanultam, a tapasztalat, hogy milyen a gyerekekkel foglalkozni, és az érzések, mint például hogy milyen több száz amerikainak énekelni a saját himnuszukat, vagy éppen jó messzire otthontól magyarul énekelni például 60 éve itt élő és még mindig kristálytisztán beszélő magyaroknak. És a legjobb vámmentes hazavinnivaló a boldogság amivel jól feltöltöttek itt az emberek és barátok.
Most viszont vissza is térek a materializmushoz, mert sajnos a többi dolgot a két kezemmel kell beletennem mindössze egy (és fél :) ) bőröndbe.  Hamarosan találkozunk!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Brugge

Gent

Párizs