Szomszédos kiruccanások/ Szabadka

Nemrégiben Szabadkán jártam. Meglepett a szépsége, mivel egy szinte érintetlen szecessziós belvárossal büszkélkedhet a város. Sok szép barokk magyar városkában jártam, de szinte mindig a város leglátványosabb helyén egy otromba szocreál betontömb éktelenkedik. Erre talán a legérzékletesebb példa az egyik kedvenc helyem, Győr, ami még így is szép, de nem ad hozzá a szépségéhez a Városházával szemben lévő hajdani megyei tanácsépület, egyenesen a hetvenes évekből. Vagy a Baross utcai Meki épülete... 

Apropó a szabadkai McDonalds egy szecessziós épületben kapott helyet, színes ablakok, különleges csillárok teszik a helyet hangulatossá, ha nem lenne sültkrumpliszag, el is felejteném hogy hol vagyok. Jó kérdés hogy egy stílusos kávézó nem lenne-e adekvátabb, de így viszont nagyobb tömegek be mernek menni és megcsodálhatják az építészetet. Talán az a szerencséje Szabadkának, hogy nem volt akkoriban pénz a fejlesztésre, amikor el tudták volna rontani :) Most azt láttam, hogy folyamatosan újítják fel az épületeket, a szecessziós zsinagóga például már majdnem elkészült, és a régi pompájában ragyog. Mint megtudtam,szinte minden hétvégén van valami program a városban, ottlétem alatt egy néptáncfesztivál volt, sok nézővel és fellépővel. Voltak magyar együttesek is, de a legtöbb azért szerb volt, mindenféle pásztortáncot jártak, valamint érződött a török befolyás is. Mivel ez csak egy hétvégi kiruccanás volt, több felfedezésre nem jutott időm, de egy kellemes első benyomást szereztem, és egy még visszajövök ide érzéssel szálltam fel a vonatra- az utazás sajnos a határ miatt egy órával tovább tart mint ahogy gondolnánk.

A következő héten egy fotózáson voltam Raffay Zsófinál. Jó volt újra a kamera elé állni, eszembe jutottak a modellkedős éveim. De most furcsa volt a feladat, hiszen nem bújhattam el magam elől a képeken. Önmagamat kellett adnom, persze nem Esztert pizsamában (ahogy blogot ír), hanem az énekes arcomat kellett mutatnom, semmi "modellkedés". :) Azért egy kép mégiscsak belecsöppent egy másik hangulatba, mert nagyon Winterfell jutott eszembe, ahogy megláttam a végeredményt. Nem mintha Sansa szeretnék lenni a Trónok harcából, de ebben az öltözetben betagozódhatnék a Stark famíliába, bár az nem életbiztosítás.

Szabadkai pillanatok. Meseház, nézősereg a főtéren valamint ugyanott napsütésben.

Legközelebb az Ars Sacra programról írok, ami keretein belül nekünk is volt koncertünk a Bacchus Consorttal, és még egy esküvőn is jártam amiről mindenképpen kell egy kis beszámoló!