Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2017

Koncert, bál és hálaadás Clevelandben

Kép
Mielőtt elhalványodna az emléke, gyorsan írok Clevelandről is. Ez volt a mostani utamnak a fő állomása. Tavaly már jártam itt, erről az élményeket a  blogomon el is lehet olvasni.  Igazából az volt az idei meghívás előszobája, mert akkor már hallottak énekelni a magyar kongresszus szervezői. Nagyon jó volt visszatérni. Idén a magyar zenén volt a hangsúly, azon belül pedig leginkább Kodály Zoltán munkásságán. A zongorista partnerem Detroitból érkezett, így csak röviddel a koncert előtt találkoztunk először. Persze ezt megelőzte egy hosszú levelezés, kotta egyeztetés, programválasztás. De mindketten külön készültünk fel. Szerencsére egy nagyon szimpatikus, csupaszív ember Balla Zsuzsi, így nem volt gond az egymásra hangolódással. (Mert persze amint találkoztunk, belevetettük magunkat a próbákba.) A közönség nagyon befogadó volt, jól vették még a modernebb, kevésbé harmonikus dalokat is, de ezek mellé népdalt és zongoramuzsikát is csempésztünk. Másnap délelőtt besegítettem (ének

Koncert és Broadway New Yorkban

Kép
Ez a mókus nem tanulta meg hogy fotózás előtt ajánlott megállapodni, így némi bosszúsággal viseltetett irántam, mert nem volt nálam semmi ehető. Bár jobb is nem etetni a városi vadakat, ezt a metróban vicces plakátokkal is nyomatékosítják valahogy így: "Egy igazi New Yorker tudja hol egyen jót. A városi mókusok/mosómedvék is. Kérjük ne etesd őket." Éppen útban voltam Monica egyeteme felé, ahol este a diákok koncertet adtak. Vagyis a mellettük lévő hatalmas episzkopális templomban volt az esemény. Kalandos utakon találtam meg az odavezető utat, egyszer rossz állomáson merészkedtem ki a felszínre, de inkább visszamenekültem a metróba, minthogy átvágjak a Google maps által ajánlott harlemi No-go zónán. :D Nem volt annyira vészes, csak totál tanácstalanul a telefon képernyőjére meredve úgy éreztem, hogy még a budai Várban is elsőszámú célpontja lennék egy odatévedt zsebesnek. Ekkor azt is éreztem hogy valaki követ, ezért csak az utolsó pillanatban szálltam fel az érkező met

The Cloisters

Kép
Erről a helyről korábban már hallottam Szilvay Gergő  jóvoltából, és végül én is megnéztem. Majdnem elfelejtettem, mert nem tartozik a mainstream "kötelezőlátni" múzeumok közé, de Laura (New Yorkban élő brazil-magyar lány) szerencsére megemlítette, hogy ősszel nagyon szép a körülötte lévő park. A múzeumba önkéntes alapú a jegyár, akár 1 dollárért is bemehetünk, de persze ahhoz   pofa  "eltökélt spórolási szándék" kell, úgyhogy én inkább 10 dollárt fizettem, ami egyébként az ajánlott diákjegy.  A Cloisters a Met múzeumokhoz tartozik, úgyhogy ezzel a jeggyel aznap még több helyre is be lehet menni, de a másik két múzeum odébb van. Ez messzebb esik a belvárostól, azért is engedheti meg magának, hogy szép parkja legyen, békéje és középkori stílusban épült épülete.  Egyébként eredeti kolostorromokból építették fel az épületet, Franciaországban már úgysem volt divat katolikus temlomokat renoválni, így eladták a köveket az amerikaiaknak.  Ennek hála, hi

Michelin csillagok

Kép
Második napomon szerettem volna kipróbálni egy ínycsiklandozó éttermet, amire tavaly már nem jutott idő.  Travellina  blogján, nagyon sok hasznos információ van New York minden szegletéről. Valamiért engem az ételes fejezet fogott meg leginkább, és a képeit elnézve én is ki szerettem volna próbálni Jean Georges éttermét. A séfnek 3 Michelin csillaga is van, én bejelentkezés nélkül, korai ebédidőben érkeztem (a reggelit kihagyva már éhes voltam), és viszonylag hamar kaptam egy szabad asztalt. Amíg a soromra vártam, a Trump Tower lobbijába irányítottak.  (Ebben az épületben van az étterem is, én a Nougatine nevű részében voltam.) Érdekes volt a hotelben Prada táskás néni mellett ücsörögni, meg aztán jött egy Balenciaga tornacipős, melegítős orosz nő is, az elmaradhatatlan pomerániai törpespiccel a karján. Több megfigyelésre nem jutott időm, mert máris kijött értem egy hostess, aki a helyemre kísért. Ebédidőben 3 fogásos menüt lehet rendelni, 34 dollár volt, ami New Yorkban nagyon jónak

New York megint

Kép
New Yorkban pontosan egy évvel ezelőtt novemberben jártam először, ami aztán több blog bejegyzést is generált. Attól tartok most sem fogom tudni összefoglalni tömören, így fejezetekre bontom a kalandjaimat.  Ami különbség volt a legutóbbi kiránduláshoz képest, hogy most több időm volt és nem először jártam itt, így a "kötelező" helyszínek annyira nem nyomasztottak, nem kellett rohannom egyik helyről a másikra. Idén kimaradt a Brooklyn híd például, de arról  tavaly már írtam. Washingtonból indultam (ami kb. 5 óra busszal), és első nap egy barátnőmnél szálltam meg aki Harlem Central Parkhoz nagyon közel eső részén lakik. Sajnos egész nap dolga volt, így hiába érkeztem meg délután, a gurulós kisbőröndömtől nem tudtam megszabadulni késő estig. Így legalább érzékenyítettem magam a város akadálymentességét illetően, és hát még New York is messze van a tökéletestől. Pár óra alatt izomlázam lett a metrós lépcsőn fel-le mászkálástól meg az útpadkán átemelésektől. Egy amerikai

Visszatérés Washingtonba, reptéri horror :)

Kép
Nem is volt olyan egyszerű. Jó, a 10 órás repülőútra már fel voltam készülve, de a reptéren a határőrök mindig meg tudnak lepni. Már fel voltam készülve rá, hogy sosem kedvesek, és valamiért mindig egy kisebbségi ellenőrt fogok ki, akinek pont rossz napja van, és burkolt unszimpátiával viseltet az elnyomó fehérek ellen. (De azért még így is százszor könnyebb a helyzetem, mintha arab lennék... ) A mellettem lévő sor jól haladt, ott kb 3 perc jutott egy ember kikérdezésére. Az előttem lévő lányt (szintén valami germán típus ránézésre), már elküldte a "gyanús esetek szobába", aztán jöttem én, és szintén erre sorra jutottam. Azt nem is tudom mit csinálnék ha nem tudnék angolul, mert azt teljesen természetesnek veszik hogy minden idelátogató turista perfekt beszéli a nyelvüket és mindent elmesél az életéről. Szóval most először láttam a "kitoloncolós szobát", (az útlevelem el is vették az ajtóban), de szerencsére ott már átengedtek és a az útlevelem visszakaptam. Meg ke