2017. november 29., szerda

Koncert, bál és hálaadás Clevelandben


Mielőtt elhalványodna az emléke, gyorsan írok Clevelandről is. Ez volt a mostani utamnak a fő állomása.
Tavaly már jártam itt, erről az élményeket a blogomon el is lehet olvasni. Igazából az volt az idei meghívás előszobája, mert akkor már hallottak énekelni a magyar kongresszus szervezői. Nagyon jó volt visszatérni.
Idén a magyar zenén volt a hangsúly, azon belül pedig leginkább Kodály Zoltán munkásságán.
A zongorista partnerem Detroitból érkezett, így csak röviddel a koncert előtt találkoztunk először. Persze ezt megelőzte egy hosszú levelezés, kotta egyeztetés, programválasztás. De mindketten külön készültünk fel.

Szerencsére egy nagyon szimpatikus, csupaszív ember Balla Zsuzsi, így nem volt gond az egymásra hangolódással. (Mert persze amint találkoztunk, belevetettük magunkat a próbákba.) A közönség nagyon befogadó volt, jól vették még a modernebb, kevésbé harmonikus dalokat is, de ezek mellé népdalt és zongoramuzsikát is csempésztünk.

Másnap délelőtt besegítettem (énekkel) a gyerekek zenés, játékos foglalkozásán, csak hogy legyen egy kis tavalyi hangulatom :) Este  a magyar bálon is részt vettem, annyit táncolt mindenki, lenyűgözött, hogy itt a 15-17évesek is mennyire tudnak táncolni.Nemcsak az elegáns báli táncokat, de a népzenétől kezdve a mostani slágerekig mindenre. Látszik hogy ebből energiát merítenek. Talán az itteni magyarok arányaiban kevésbé szégyenlősek mint mi otthon. (Emlékszem ugyanennyi idősen inkább stresszelt hogy melyik lábam is következik és koncentrálnom kellett hogy ne a lábam nézzem, ja meg az is zavart hogy magas vagyok. Aztán jártam egy ideig tánciskolába, ami nagyon jó ötlet volt. Sosem lettem a táncparkett ördöge, de szeretek táncolni. ) Olyan sokáig tartott a mulatság, hogy lényegében nem aludtam aznap éjjel (összen 3-4-ig), mert reggel 6:20-kor ment vissza a repülőm Washingtonba. Mikor a rövid alvás után mentem ki az Uberhez, éppen jöttek velem szembe a bál legkitartóbb emberei. Legalább újra el tudtunk köszönni.



 Ebbe a pár napba amit Cleveland-ben töltöttem, beleesett egy nagy amerikai ünnep is, a hálaadás. Azt gondoltam, hogy egyedül a hotelszobámban fogom tölteni az estét (ami nem olyan nagy tragédia egy olyan személynek aki sosem tapasztalja meg ezt az ünnepet Magyarországon, és a szobájában lévő kávégéptől is elöntötte a spontán hála). De még nagyobb szerencsémre a clevelandi magyarok vendéglátó szeretete nem ismer határokat, így hamarosan egy nagy családi vacsora kellős közepébe csöppentem. A lakásban ínycsiklandó illatok, otthonos anyanyelv és egy szinte zavarbaejtően barátságos shi-tzu fogadott, Morzsa.


 Unokák, testvérek, és a nagyszülők gyűltek össze, valamint én, az égből pottyant.

 Természetesen a pulyka sem maradhatott el, emellé hagyományosan krumplipürét, gravyt (barna szósz), áfonyaszószt tálalnak. Volt itt még lilakáposzta is, magyar család révén, valamint egy nagyon finom saláta amiben sajnos nem tudom mi volt, csak az aszalt áfonyára, a quinoa-ra és az avokádóra emlékszem :)
Minden nagyon finom volt és degeszre ettem magam. Köszönöm a szép élményt! 
A hálaadás egyébként egy indián gesztusból nőtte ki magát. A gyarmatosító európaiak az éhhalál küszöbén álltak, mikor a helyi törzsek pulykát és kukoricát vittek nekik, ezzel megmentve az életüket. A hálaadás szép gesztus és emlékezet az elődökre, és teljesen megértem, hogy Amerika egy fontos eseménye lett. Persze voltak azután sokkal csúnyább szakaszai az "indián-fehérember barátságnak". 
(A New York City múzeumban ugyan csak pár tárgynyi indián emléket tudtak bemutatni Manhattan területéről, de ott volt egy idézet egy Lenape vezetőtől: mikor partjainkra jöttetek, nem volt mit ennetek. Mi adtunk nektek osztrigát és halat, és jutalomból leöltétek az embereinket...)

 De inkább itt most nem mélyedek el ebben a témában, főleg laikus magyarként.
Napjainkban arról is szól az ünnep, hogy mindenki a saját életére rátekint és megköszöni (ad lib. a Jóistennek) azt amiért hálás lehet.


( Az utolsó két képen egy ohioi kisváros kávézója van, ahol hálaadás napján mindenkinek ajándékba jár az újratölthető bögrés kávé, süti, étel. Ezt egyébként több helyen is csinálják, már ahol nyitva tartanak ünnepi időben. Szép gesztus és jó üzletpolitika.
Ha megint arra járnék visszamennék. És ez a vintage hangulat... Nagyon tetszett.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése