2017. november 20., hétfő

Michelin csillagok

Második napomon szerettem volna kipróbálni egy ínycsiklandozó éttermet, amire tavaly már nem jutott idő. Travellina blogján, nagyon sok hasznos információ van New York minden szegletéről. Valamiért engem az ételes fejezet fogott meg leginkább, és a képeit elnézve én is ki szerettem volna próbálni Jean Georges éttermét. A séfnek 3 Michelin csillaga is van, én bejelentkezés nélkül, korai ebédidőben érkeztem (a reggelit kihagyva már éhes voltam), és viszonylag hamar kaptam egy szabad asztalt. Amíg a soromra vártam, a Trump Tower lobbijába irányítottak.  (Ebben az épületben van az étterem is, én a Nougatine nevű részében voltam.) Érdekes volt a hotelben Prada táskás néni mellett ücsörögni, meg aztán jött egy Balenciaga tornacipős, melegítős orosz nő is, az elmaradhatatlan pomerániai törpespiccel a karján. Több megfigyelésre nem jutott időm, mert máris kijött értem egy hostess, aki a helyemre kísért. Ebédidőben 3 fogásos menüt lehet rendelni, 34 dollár volt, ami New Yorkban nagyon jónak mondható egy elegáns étteremben. Külön italt például nem rendeltem, mert így is ásványvizet töltögettek, és ez mindig minden étteremben teljesen természetes, hogy hoznak egy pohár vizet, itt sosem néznek furcsán ha az embernek nincs kedve egy túlárazott cukros levet rendelni.  
 Egyébként a menüsor nagyon választékos, 10 féle előétel, 10 főétel és 3 desszert közül lehet választani.  Nem is gondoltam volna hogy ennyire meg lehet komponálni akár egy salátát is. Igazából ez volt a kedvencem a menüsorból amit választottam. Sajnos már nem tudom felidézni mi van benne gyümölcsök, kecskesajt és valami gabonán kívül. Egyébként láttam a konyhát, mert szinte az az étterem dísze, nem egy rejtegetnivaló hely.   Elég közel ültem hozzá, láttam mennyi munka van ebédidőben.

Csirkét csak azért rendeltem, mert azt el tudtam képzelni hogy mi lehet. Még egy kis pirospaprika is visszaköszönt a tányéron ad libitum jelleggel.  :)
Ez már majdnem kifogott rajtam, nem gondoltam hogy egy ilyen francia jellegű étteremben sem bánnak szűkmarkúan az adagokkal.  Amerikában mindenki sokat akar enni.

Így már a Bourbon vanília és csoki mousse desszert kevésbé töltött el örömmel, inkább csak egy elém hatalmasodó feladatnak láttam- de nagyjából elbántam vele,  szép volt egyébként a kifolyó csokoládémassza , ahogy belevágtam a tortába.

Persze kávét is rendeltem, az már nem volt ilyen kedvező áron, a jó kis cappucinóért 8 dollárt fizettem, de legalább felébresztett némileg az ételkómából, hiszen még hátra volt. nap fele, és még egy múzeumba is el akartam gurulni .
Szóval mikor kijöttem az étteremből, én is csillagokat láttam, de újra elmennék , csak talán egy könnyebb főételt választanék.
 Egy bevásárlóközpont közel az étteremhez, ami szintén megerősíti a csillag motívumot, amit ezen az íráson keresztülvezettem...
 Már mindenhol kezdik a karácsonyi hajcihőt, nehogy elfelejtsenek sokat költeni a kedves látogatók.
Egyébként ahogy innen kiléptem, egy utcai drámának is a szemtanúja lettem. Az út le volt zárva és tűzoltók és rendőrök állták el az utat. Mikor felnéztem, már csak Pókember hiányzott, a jelenethez- egy ipari alpinista állvány félig leszakadt valahol a 40. emelet körül, így az ablaktisztítást gondolom sürgősen be kellett fejezni. De azt nem tudom az állványt hogyan eresztették le végül. Emberek nem voltak rajta, gondolom ők több kötélre v
 annak kibiztosítva.

Elég szédítő látvány volt még így lentről nézve is.
Apró, de azért jól kivehető a képemen is.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése