Bejegyzések

Gent

Kép
 Nem sok időm volt a nyáron elszabadulni, mert eléggé besűrűsödtek a feladatok. (Dióhéjban a  Dunakanyar Művészeti Fesztivál , mellette  kulturális diplomáciai feladatok  teljes munkaidőben és esetenként  koncerteken is énekeltem .)   Azért a néhány belga napom alatt Gentbe is elvonatoztam. Erről olyan sokat nem írok, inkább fotóztam és nem éreztem magam teljesen jól. Valahogy túl meleg és fülledt idő volt, az emberek pedig sokkal többen voltak mint amire számítottam. A villamosút is hosszabb volt, mire beértem az óvárosba sok idő eltelt, kezdve attól hogy nem tudtam honnan indul a 3 közül a nekem való járat.  Próbáltam egy üveg vizet venni, de a szuvenírboltokban nem lehetett kapni, más üzlet meg nem nagyon volt. De legalább vettem egy kiskanalat Gent felirattal, és németül elcsevegtem a boltos bácsival. Ami pozitívum volt például Rómával összehasonlítva, hogy itt még nem kínai telepesek viszik a szuvenír üzletet, hanem helyi kiskereskedők. A kiszáradás szélén inkább beültem egy kávéz

Brugge

Kép
Második belga napomon Brugge-be vonatoztam. Erre a városra voltam a legkíváncsibb, az UNESCO is a világörökségek listájára tette.  Elég komótosan sétáltam ki a belvárosi pályaudvarra (napsütéses időben a fotózás lelassít), de szerencsére minden órában megy 2 vonat is arrafelé.  Az nagyon tetszik Belgiumban, hogy minden elérhető távolságban van, és a vonatközlekedés is kiváló. A maszkviselés még kötelező a zárt terekben, úgyhogy ez az egyetlen kényelmetlenség. Furcsa milyen hamar megszokjuk a jót, Magyarországon már mindent szabad a többi európai országhoz képest, egészen elneveletlenedtünk,  a  sok szabályt magunk mögött hagyhattuk. A kérdés persze hogy meddig :( A pályaudvar gyalogos távolságra van az óvárostól, csak elkezdtem követni az embereket és könnyen megtaláltam amit kerestem. Először egy apátság kertjében kötöttem ki, itt kezdődött és végződött a városnéző napom. Valamiért olyan megnyugtató és pozitív kisugárzása volt a helynek. Egy nagy belső udvar volt fákkal, középen templ

Belgium - Atomium

Kép
Amikor már elviselhetetlenül hosszúnak éreztem a forró napokat, kinéztem magamnak egy hűvösebb úticélt - Brüsszelt. Furcsamód nem turisztikai videók hozták meg a kedvem, hanem dán filmes lelkiállapotomban - az árvíz. Azért nem vagyok katasztrófa turista, a helyzet konszolidálódott augusztusra, mikor befoglaltam az utamat, de mindenképp borúsabb, hűvösebb az éghajlat mint nálunk. Míg mi június-júliusban a konstans 35 fokkal küszködtünk, nekik az özönvízszerű esővel gyűlt meg a bajuk. Az időm nem volt hosszú, csak hétfőtől csütörtökig voltam kint, de az alatt lesétáltam jó 60 km-t és 3 várost is meglátogattam.  Először Brüsszelbe megérkezvén az Atomiummal kezdtem, mint retró túra, ez kicsit kiesik a várostól, úgyhogy metrós kirándulással kezdtem a belga napokat. A metróban az az érdekes hogy nem a házakat látom, hanem az embereket. Ahogy egyre több bevándorló hátterű ember száll fel a kocsiba, akkor érezni hogy kifelé haladunk a drágább belvárosból. De mindenki nagyon kedves és előzékeny

Illúziók a művészetben - Rodin múzeum és Eiffel torony

Kép
 Kezdenek elhalványulni az emlékeim a legutóbbi utazásomról, úgyhogy az elmaradt ígéretemet még most bepótolom.   Már pénteken el akartunk menni múzeumba, de helyette az Eiffel torony új attrakcióját néztük meg, azt remélve hogy nem lesz tömeg- de nem nyertünk. Egyébként nagyon látványos 3 dimenziós installációt telepítettek a kilátópontra.  Nem szerettem volna kivárni az elrettentő sort, így nem készült rólam szakadék szélén ácsorgós turista fotó. Egy ismeretlen lányt azért lefotóztam, így látszódnak a csalóka szögek is (hogy miként születik az illúzió). A középről tökéletes kép nem az enyém, mert nem tolakodtam oda a sor elejére, de ilyet könnyen találni az instagramon. A montázsom jól ábrázolja a valóság és az online világ közti szakadékot. Lehet ez volt a művész célja is? Egyébként a párizsiak kissé frusztrált népség, és nagy örömmel tapasztaltam hogy ők nem a turistákkal gorombák- hanem egymással is! De inkább felpezsdíti őket egy kis perpatvar, nem zuhannak össze a kritikától, ha

Párizs

Kép
A hosszú hétvégén elkíváncsiskodtam Párizsba, kifele PCR teszttel, de hazafelé már a világjegyemmel (oltási igazolás) jöhettem. Ugyan május van de Párizs annyira tisztelettudó volt a magyar irodalommal szemben hogy az Ady szerű ősz-arcát mutatta be nekem, nehogy már az " Im wunderschönen Monat Mai " német romantikáját keressem a franciáknál. (Olyan gyönyörű az a Schumann dal, hogy ide azért belinkeltem, meg ezt dúdolgatom szarkasztikusan már egy hónapja a budapesti vagy párizsi esőben.)  Azért a felhők nem szegték a kedvem, és néha még a nap is kisütött az  5 napig tartó szakadó eső  előrejelzések ellenére. És mindeközben csak egyszer sikerült megázni. (Napszemüveg rajtam általában inkább a vakító felhők miatt van, nem a napsütés miatt. ) A Párizsi Magyar Intézet egy új  kiállítással rukkolt elő , és én pont a megnyitót megelőző napra időzítettem az érkezésem. Így találkozhattam a kurátorral Barki Gergellyel, aki elmesélte pár festmény izgalmas felkutatását. Lényegében kincsv

Fekete-fehér

Kép
 Amikor kijöttem augusztusban Rómába titkos vágyam volt hogy az öreg Voigtl ä nder gépemmel megidézzem a híres Római vakáció vagy akár a Fellini filmek hangulatát . Csak a kedvem volt meg, illetve a gép amiről fogalmam nem volt hogyan működik. Aztán persze otthon is hagytam a masinát. Itt viszont megismertem egy fotóst aki segített találni egy használt, "ronda de finom" típusú Yashica fx-3 gépet, ami teljesen manuális analóg gép. Nincs nagy súlya ami azért praktikus mert bármelyik nap ha szép idő volt, be tudtam tenni a hátizsákomba kényelmetlenség nélkül, és aztán munka után várost jártam és fotóztam. Bracciano-i, firenzei, velencei kiruccanásokra is velem jött. Egyszer zöldfülűként kinyitottam a filmet visszatekerés nélkül... Így bracciano-i emlék nem sok maradt, de a leckét megtanultam. Hiányzik róla a bőr borítás, és így kissé hibás képek készültek de... Olyan beteljesülés érzést okoz nekem egy elkattintott film. És aztán a várakozás az előhívás miatt. Nem is találhattam

Mozaik

Kép
 Itt töltött időm alatt egy római mozaikkészítő kurzusra is beiratkoztam.  A városban lenyűgöző aprólékossággal készített mozaikok vannak szinte minden palotában. Na meg a Vatikán oltárképei is ezért tűzállóak, mert vászon helyett színes márványból készültek.  Hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam egy kurzusba, ami elég olaszos módon működött- ha volt időm akkor hétvégén beugrottam, volt amikor hétköznap délután, amikor a mesterember bent volt a műhelyben. Nem nagyon vette komolyan az alkalmak számát sem, szerintem több órát eltöltöttem ott mint a beígért és kifizetett 12.  Nem gondoltam volna, hogy így kikapcsol és ilyen belefeledkezős élményt tud adni . A készítés közben elrepültek a műhelyben töltött egybefüggő 3 órák.  Összesen két mozaikot készítettem, bár féltem hogy bonyolult lesz őket hazaszállítani, mert ilyen betonkockákkal talán nem praktikus az utazás. Közben szerencsém is lett, mert egy fuvaros cég decemberben költöztet valakit Rómából Budapestre, így nekem is elviszik a