Eszter a világban

  A szép idő után megmutatta a város az esős oldalát is. Reggel találkozót beszéltünk meg ismerőseinkkel, akik erre a délelőttre szabadnapot vettek ki. Szerencsére egy bérelt autóval (ami úgy működik mint Pesten a bérelt bubi bicikli) értünk jöttek a Brooklyn metrómegállóhoz, de annyira esett, hogy addig is a Starbucksban vennem kellett egy kávét, hogy fedél legyen a fejünk fölött. Persze ezt meg is bántam, mert a rossz idő miatt nem annyira lehetett az utcán flangálni, és ehelyett elmentünk egy hangulatos brooklyn-i európai kávézóba. Ahol igazi cortado és cappucino készül... Az egyik kávégépüket meglátva eszembe jutott Péliföldszentkereszt, és  Géza testvér kávézója plusz a  cappucino-ja  . Aki otthon van és arra tud kirándulni igyatok a kedvemért egyet :) Szóval beszélgettünk én pedig inkább egy különleges teát próbáltam ki, mert nem szeretem túlzásba vinni a koffeint. Pedig ég és föld az olasz kávézó és egy Starbucks! Vicces hogy Magyarországon milyen presztízse van ennek a m

Nos elérkezett az idő hogy erről is írjak. Annyi képet szeretnék mutatni, hogy nem  is fogok elférni egy bejegyzésben, az itt közzétett képek csupán az első nap élményei. Busszal mentünk New Yorkba, tőlünk kb. 4 órás az út  és viszonylag könnyen elviselhető. Korán reggel indult a busz, ennek köszönhetően 3 órát még aludni is tudtam odafelé.  Csodálatos idő volt, sütött a nap, még szerencse, hogy nem a téli kabátomat hoztam. Már az első pillanatokban, ahogy megérkeztünk, megéreztem Manhattan mással össze nem hasonlítható lüktetését. Nem érkeztem elvárásokkal, csak hagytam, hogy elfogulatlanul érjenek az új benyomások. A biztonság kedvéért pár jó tippet elolvastam a buszon (volt Wifi is), ha esetleg "unatkoznék". Persze erre nem került sor, de Travellina  blogja adott azért jó ötletet :) Az első napunkon Bing régi barátjánál és családjánál szálltunk meg.Van igazság abban, hogy New Yorkba akkor mindenképp el kell menni, ha van ott ismerős. Így egy helyi szem

Novemberben is még süt a nap, és van amikor egy sálban jól érzem magam kint. Az elmúlt hetekben meglátogattak Kcsp -s barátaim és prezentáltunk, meghallgattunk pár érdekes előadást, múzeumokban mászkáltunk, nagyon jó volt. Aztán a helyi cserkészek adománygyűjtő bazárára készültünk, ott én is énekeltem, majd utána New Yorkba is ellátogattam 2 nyugis napomon.( Ennek majd még szentelek egy egész bejegyzést.) Aki siet akkor ennyi is összefoglalva, de alább bővebben kifejtem élményeimet. Például a Washington Marathont is láttam, sőt szurkoltam is 3 nőismerősünknek. Mind a hárman teljesítették a teljes távot, pedig kisgyerekeik vannak, egyikük egy éve szült.Errefelé nagy divat kezd lenni a sportosság, kevesebb elhízott embert látok mint amire számítunk, ha Amerikára gondolunk. De ez azért is van, mert ez a keleti part, itt jómódúak az emberek és meg tudják vásárolni az egészségesebb ételeket, vagy éppen a jógabérletet. Az ősz színei újra meg újra csodálatra késztetnek. Itt intenzív

Érdekes álmom volt előző éjjel. Egy nekem fontos személy halt meg benne, de utána még leveleket írt nekem. Ezek után a valóságban meghalt Kocsis Zoltán. Ő olyan állandó pont volt a világomban, amióta az eszemet tudom és zenét hallgatok-tanulok, mindig szóba került, és részese volt az engem körülölelő zenének. Kamaszkoromban ámulva néztem a Bruno Monsaingeon  által készített fiatalkori (Ránki Dezsővel közös) riportfilmjét, és csodáltam, irigyeltem elérhetetlen intellektusát, zenei zsenialitását. Nehéz elképzelni, hogy nem lesz vele több interjú, koncert... De ahogy az álmomban a levelezés folytatódott, úgy a valóságban Kocsis zenéje sem szűnik meg. Elkísérhet még hosszan, hiszen apró töredékét tudom csak annak amit ő - s most a neki való tisztelet és hála jeléül azt az időt amit egyébként nem hasznos időtöltésre szánok, most még több zenehallgatásra és a zeneirodalomra fordítom köszönettel és hálával az ő emlékének. https://www.youtube.com/watch?v=TQCU4Q8tWe8

Még mielőtt elveszítené aktualitását, gyorsan közzéteszek pár képet a Halloween őrületről. Szombaton egy vidéki kisvárosban a kutyáiknak rendeztek beöltözős bulit az emberek...A választási kampányra reflektálva egy amerikai szavazónak öltözött kutya és gazdája voltak az elsők akiket láttam.  Majd következett a "macskás öregasszony" bőrbe bújt bulldog, fürdőköpenyén plüss macskák csimpaszkodtak... Szerintem a kreatív kategória győztese. A kis tacskót kinevezték Hotdognak, de a gazdája sem bírta ki beöltözés nélkül. Egy régi amerikai sorozat szereplőjének öltözött a lány és kutyája.   És végül íme egy díszlet ami sok házon visszaköszön, de itt egy igazén professzionális kivitelezést láthatunk. A képet nem én, hanem Nagy Nándor készítette, aki már ismeri hogy hol veszik "véresen komolyan" a dekorációt is. Ma én is megyek Alexandriába, ahol ez készült, bár én egy előadásra. De még biztos láthatok efféle remekműveket arra. Egyébként tegnap az ut