Chicago - az első nap

Ez az utazás közvetlenül Cleveland után következett. Autóba pattantunk, és cirka 7-8 óra autózás után érkeztünk meg Chicago-ba. 

Szerencsére befértünk Katáék autójába (ő Chicago-ban ösztöndíjas). Másik szerencsés utastársam Gergő volt. Róluk korábban már írtam, mikor Washingtonban jártak. 

Egy cicabarát házban lakik Kata, így megismerkedhettem az 5 macska házigazdával. Meglepően jól viselkedtek, bár volt is hely nekik kószálni a nagy házban.Még egy egyiptomi macskával is találkoztam, ő igazi rokon lélek volt. Nagyon érdekes megérinteni, mintha bársonyt simogatna az ember. 

Másnap reggel bemetróztunk a városközpontba, Oak Parkból. Egyébként Oak Park szecessziós házakkal van tele, még a radiátor is szép indamintás volt a házban, és ez nem is egyedi arrafelé.

Sokkal jobb hangulata van egy szépen idősödő háznak, mint egy ''frissen a magazinból'' épületnek, amin 15 év múlva mindent újra ki kell cserélni, és a "márványfalon" is érdekes módon ugyanaz a minta ismétlődik blokkonként.  Tehát egy olyan kivételes kertvárosban jártam ami nem akart többnek látszani annál ami-lehet majd írok egy fejezetet az errefelé épülő gipszkarton-farostlemez versailles-i palotákról. :)

Az időjárás borús volt, és a felhőkarcolók most nem csak karcolták, hanem mélyen beledöftek a felettünk gyülekező felhőkbe, és  ennek örömére elkezdett esni is, és abba sem akarta hagyni. Azért ez nem szegte kedvünket, egyedül a beázott bőrcipőm rontott a közérzetemen. Mikor nagyon rákezdett az eső, beültünk egy kávézóba,  és elhatároztuk, hogy ma akkor megnézzük Moholy-Nagy életmű kiállítását a múzeumban. Ha már itt van ez a magyar vonatkozású kiállítás, és mi is itt vagyunk, kár lenne elszalasztani. Nem utolsó sorban ott az eső sem esik bent. Azért a babról is készítettem képet, bár az a tisztes neve hogy "Felhőablak".

 A múzeum ahogy az lenni szokott mindent összepakolt egy helyre, kisjézustól kezdve Rembrandt festményein át egészen a Pompejiből elhozott falrészletig. Gergő ezt bővebben kifejtette itt el is lehet olvasni, de teljesen igaza van, hogy a múzeumi tárlatok olyanok mintha a világvégére készülnének, jól bespájzolva mindenből. És az alkotás lényege a nagy tömegben el is veszik. Mit ad egy Buddha szobor, ha 25 másik mellett van kiállítva, vagy egy szárnyasoltár, ha nem hoz közelebb Istenhez. Legalább megállapítottam, hogy ez a Buddha (amit le is fotóztam) kísértetiesen hasonlít a magyar népmesék legkisebb fiára, vagy éppen János vitézre.

Moholy-Nagy nem okozott csalódást, és van annak egy különös bája, mikor magyar beszéd szól a hangszórókból a chicago-i kiállításon. ( Hangfelvétel Moholy-Nagytól, amint a magyar bányászokat buzdítja szavazásra - "mert a Rózvelt az egy jó ember...'')Itt a kiállításról egy összeállítás.

Másnap már sokkal szebb időnk volt, napsütés és nagyon hideg, arról is írok, csak ennyi kép nem férne el egyben.