2016. december 8., csütörtök

Cleveland




November egy nagyon mozgalmas hónap volt, sokfelé eljutottam. Az egyik állomás Cleveland volt. A hálaadás miatt eszméletlen módon megugrottak a repülőjegyárak, és csak néztem nagyokat, hogy mennyi lenne Washingtonból Clevelandbe repülni. Aztán jött egy ötletem, hogy Baltimore-ból talán van esély valami emberi léptékű jegyet találni, és küldetésem sikerrel járt. Igaz detroit-i átszállással, de célba értem. Azért megérte leszállni a Detroit repülőtéren, mert nagyon szép modern hely. Ez a csillagközi folyosó is ott található. És ami a legjobb emlékem a reptérről: volt iható cappucinó is. Egy illy kávézóban!



A következő képek már a cleveland-i Hilton hotelben készültek, itt szállásoltak el minket a vendéglátóink. Feladataink is voltak, egy konferencia zajlott az épületben, több ösztöndíjas előadást is tartott, a liftes képben ott mosolyognak. Buffalo, Chicago, Minessota és New York ösztöndíjasai vannak egy liftbe zárva, plusz én. Érdekes hogy már novemberben nagyon sok helyen felállították a karácsonyfát. Ez például Magyarországon rendkívül illúzióromboló szokott lenni, de itt megvan a funkciója. A fa az előkészület része, és fokozatosan aláteszik a becsomagolt ajándékokat. Így a csomagolásba befektetett munka sokkal jobban megtérül- az adventi dekoráció része lesz, nem pedig egy tízmásodperces mozdulattal a földre kerülő papírhulladék.




A bál egy szombat este zajlott, sok ember összegyűlt. Olyan érzésem volt mintha egy óceánjáró hajó vacsoratermében lennénk. Nem csoda, mert az is amerikai igények szerint épül, ugyanilyen székekkel stb. Az én szerepem a bálon a himnusz eléneklésével kezdődött. Amerikai és a magyar is kellett, milyen jó hogy októberben megtanultam az "újat".  És élőzenével kísérte egy zenekar, még cimbalom is volt benne, gondoltam ez így fura lesz, de nem, még azzal is működött, nagyon univerzális az amerikai himnusz. Sok együtt élő népcsoportra tervezték még ha akaratlanul is. Mondjuk mindig belém bújik a kisördög mikor az utolsó sorhoz érek, és eszembe jut hogy a "land of the free" nem igazán volt aktuális a himnusz születése alatt, tekintve a rabszolgaságot. Na mindegy, reméljük volt egy előrelátó víziója a szerzőnek.
Valamint szabad vagy amíg betartod a szabályokat, ma például új kordon volt a Fehér Ház előtt egy turista átlépte az 55 cm-es kerítést, (mert különben semmi nem látszódott az épületből) és rögtön ráordított egy rendőr hogy nem látja hogy az kordon?
Kicsit elkalandoztam. A bálon még este énekeltem egy opera válogatást, és nagyon jó érzés volt a cleveland-i magyaroknak énekelni. Olyan érdeklődő és kedves közönség volt. Jól esett hangot adni, és nem gondoltam közben semmi mellékes zavaró tényezőre. Néha éneklés közben az ember automata pilóta üzemmódra vált, és elkezd gondolkodni. Vagy a technika miatt arra gondol hogy: kiszáradt a szám, vagy jön egy magas hang ezt elő kell készíteni. Hát most ilyen nem volt, minden csak jött. Remélem egyre több ilyen lesz.
A képen még himnuszt énekelek, mert közben mikrofont használtam, de a klasszikus zenét ha lehetséges (nem szabadtér vagy stadion) akkor mikrofon nélkül szeretem csinálni, elvégre úgy van értelme, ezért kell hozzá egy speciális technika.
Itt zárásnak a Szent Imre templom, ami egy kifejezetten magyar épület Clevelandben. Vasárnap teltház volt, és a magyar atya születésnapja is, itt Schubert Ave Maria-t énekeltem. Csak a helyiek összefogása mentette meg ezt a templomot a lebontástól, amit a püspök elrendelt... De ők ha jól tudom a pápához fordultak megmenteni a templomukat és ez sikerrel is járt.
Sajnos sok minden a pénzről szól, meg az értékesíthető telkekről.


Kicsit letértem a történetmesélésről, majd legközelebb megint városnézős kalandokkal folytatom. :)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése